Folytatom a történetet.
Szeptemberig nem lettem terhes az Avivától, a cickafarkfűtől és az ovulációs teszt használatától sem, úgyhogy úgy döntöttem, jól van, akkor nincs más hátra, az orvosok kezére adom magam. Szóval szeptemberben visszamentünk a meddőségi centrumba, addigra megvoltak a férjem leletei is, senkinek semmi baja. Azt mondták, szedjek bromocriptint. Felmerül a kérdés, hogy miért szedjek _bármit_, amikor nincs semmi bajom, jók az értékeim és a férjemnek is, nos, a bromocriptint mindenkivel szedetik, mert állítólag a tudományos eredmények szerint az ismeretlen eredetű meddőségben is növeli a teherbeesés esélyét. Úgy hat, hogy lecsökkenti a prolaktin nevű hormon szintjét az emberben, és a magas prolaktinszint csökkenti a teherbeesés esélyét. Gondolom, akkor talán ha a normál alá csökkentjük, még az is növeli. Ezt már nem a doki mondta, csak én gondolom hozzá. Vagy lehet, hogy placebo.
Úgyhogy az ősz folyamán szedtem a bromocriptint, nem túl nagy kedvvel ugyan, egy párszor el is felejtettem bevenni, de azért úgy nagyjából szedegettem. Plusz, este kell bevenni, és amelyik nap este bevettem, másnap reggel hányingerem volt, nem vészes, sose hánytam, csak egy enyhe, de azért az is kellemetlen. Két és fél havi adag fogyott el 3 hónap alatt, ennyi telt tőlem.
Továbbra is iszogattam a cickafark teát, de már azt sem túl nagy kedvvel, mivel csalódtam benne, mert nem lettem tőle rögtön terhes. Az Aviva-tornát meg rettenetesen meguntam, ugyanazokat a gyakorlatokat ugyanarra a zenére heti kétszer. Úgy kb. négy hónapig csináltam, aztán úgy gondoltam, szünetet tartok benne. Azóta is tartom a szünetet. És persze időzítettük a szexet a peteérésemhez, ez különösebb stresszt nem okozott még eddig hálistennek egyikünknek sem (vagy legalábbis, nekem nem, a férjem meg nem mondta).
2011 októbertől 2012 januárig szedtem a bromocriptint, de nem lettem terhes, úgyhogy januárban megint eljött az ideje, hogy visszamenjünk az orvoshoz. Megint ugyanolyan nagy elhatározást igényelt a részemről, mint az első meg a második alkalommal, mert tudtam, hogy most megint valami "durvább" jön, inszemináció, vagy erősebb hormonok, vagy ki tudja, és egyre kevésbé érezhetem magam olyan nőnek, aki "teljesen egészséges, csak még nem esett teherbe", és egyre inkább meddő nőnek kell magamat nevezni, dacára annak, hogy a leleteim jók. Úgyhogy ezen még egy pár hétig lelkiztem, aztán nagy nehezen felhívtam őket. Azt mondta az asszisztensnő a telefonban (aki egyébként tök kedves), hogy a következő lépés az, hogy a ciklus 3-5. napján kell bejönnöm ultrahangra, és akkor majd megmondják, hogyan tovább. Kicsit azért megütköztem ezen, a ciklus 3-5. napján az ember még menstruál, és ezek mindig hüvelyi ultrahangra gondolnak, amikor UH-ról beszélnek, az fura lesz. Azt nem mondták el, hogy miért van erre szükség, amúgy egyáltalán nem mondanak el semmit _előre_, csak amikor már ott vagy és történik, de belenyugodtam, hogy végülis orvosok kezére adtam magam, akkor megpróbálok bízni bennük és csinálni, amit mondanak. A barátnőm meg elmagyarázta, hogy az UH-ra azért van szükség, mert stimulálni fognak, és azt nem lehet, ha az embernek petefészek cisztája van, és ezért kell megnézni ciklus elején, nincs-e olyanom. Hát jó.
Utolsó kommentek