Február elején elmentem tehát az ultrahangra a ciklusom 5. napján. Nem volt kínos, addigra már nem volt olyan erős a vérzésem, ezekről a nőgyógyászokról meg messziről lerí, hogy húsz éve napi negyven hüvelyi ultrahangot csinálnak ciklus 5. napján lévő nőknek, és amúgy se rebben szemük se egy kis vértől. Itt megmondta a doki, hogy erre azért volt szükség, hogy kiderüljön, nincs-e petefészek cisztám (mondom, előbb-utóbb mindent elmondanak), és mivel nincs, ezért szedjek Clostilbegytet öt napig, mától kezdve, azaz a ciklus 5.-10. napjáig, stimulálandó a peteérést. Felmerül a kérdés persze, hogy miért kell stimulálni, amikor amúgy is van, de én ilyen kérdéseket már nem teszek fel, hanem csinálom, amit mondanak és kész. Egyébként azért, mert így több is megérhet egyszerre és nagyobb az esélye, hogy valamelyiket megtalálja egy spermium.A Clostilbegyt az ikerterhesség esélyét is növeli épp emiatt, nekem azonban nincs kifogásom kétpetéjű ikrek ellen. (Az egypetéjűek azért egy kicsit furák, meg mindig versengenek, meg lenne köztük ilyen nagyonfura közös kötelék, amiből engem kihagynak, de a kétpetéjűekkel nincs problémám.)

Szedtem 5 napig a szert. Olvastam itt-ott, hogy ezektől az ember meghízik meg pattanásos lesz meg idegbeteg lesz, én nem híztam, nem lett semmi változás a bőrömön, egyáltalán semmi mellékhatást nem éreztem, nem voltam idegbetegebb, mint az előtte lévő héten vagy az azelőttin. De lehet, hogy ez csak plafoneffektus, és már amúgy is annyira idegbeteg voltam munkahelyi problémákból kifolyólag, hogy azt már a gyógyszer sem volt képes fokozni.

A 12. napon, ez egy hétfő volt, kellett visszamenni újabb hüvelyi UH-ra, itt megnézte a doki a petefészkeimet, és azt mondta, mindkettőben van 1-1 szép tüsző, tehát szeretkezzünk ma meg holnapután, és holnap reggel meg adassam be magamnak a háziorvossal a tüszőrepesztő injekciót, erről írt egy receptet. Ez így kicsit hirtelen volt, mert totál át kellett szervezni mindent, lemondani az esti programot (nehogy mire hazaérek, a férjem elálmosodjon vagy valami), felhívni a háziorvost, hogy hogy működik ez, és a szerda volt a legneccesebb, mert akkor a férjem ügyeletes volt, és csak nem mehetek be este a munkahelyére egy kis etyepetyére, úgyhogy szerdán fel kellett húznunk az órát reggel fél hatra és úgy gyereket csinálni. Hát... ki lehet bírni, de azért én nem reggel hatkor vagyok a legjobb formában.

A háziorvossal nem is kellett találkozni, az asszisztensnője reggel korán soron kívül zökkenőmentesen beadta a szurit. Csodálkoztam, mert eddig mindig csak olyanokat hallottam sorstársaktól meg fórumokon, hogy az ember magának adhatja be a szurikat, de ez nem olyan volt, hanem izomba adandó, amit nem tudsz beadni magadnak.

Valamivel könnyebb lett volna ez az egész, ha a meddőségi centrumban már egy pár héttel korábban elmondják, hogy mi fog történni, és akkor azt a pár napot lazábbra szervezzük, vagy legalábbis ügyelet-mentesre, dehát mindegy, így is oké volt. Meg akkor utánanéztem volna, milyen beágyazódást segítő módszerek vannak, ha egyáltalán. Ja, tudom, barátcserje, mondjuk azt még nem próbáltam, lehet, be kéne szerezni.

Na, szóval mindez pár napja történt, úgyhogy most izguljunk, hogy terhes vagyok-e kétpetéjű ikrekkel, akik közül egy fiú, egy lány, de mondjuk egy gyereknek is örülnék ugyanúgy. Március elején fog kiderülni. Mondjuk van egy csomó nő, aki állítólag érzi, amikor teherbe esik, én nem érzek semmi furát, de nem is hiszem, hogy fogok, én nem vagyok annyira spirituális.