A címben szereplő ízesítésű Ben & Jerry jégkrémet ettem, mert mint tudjuk, a nagy zsírtartalmú tejből készült fagylalt fogyasztása növeli a teherbeesés esélyét. Úgyhogy eszem egyet minden hónapban, míg teherbe nem esem. Vagy lehet, hogy utána is. Csak kisdobozosat, nyugi.

Voltam a kezdő UH-on, ami a ciklus 1-5. napja között van, ekkor megnézik, nincs-e cisztám vagy valami rendellenesség, és ha nincs, akkor indul a stimulálás. Azt mondta a doki, miközben vizsgált, kezében a hüvelyi UH-gal, a képernyőre meredve, hogy "Na, szuper!!!". Nem tudom, mire gondolt, gondolom, arra, hogy nincs semmi bajom, lehet stimulálni, ami valóban jó hír, de azért el tudok képzelni ennél szuperebbet is. A váróteremen hallottam egy aranyos beszélgetést, egy eléggé túlsúlyos, egyszerű ruhákat viselő, de kedves arcú nő üldögélt egyedül, majd késve megérkezett a hasonlóan nagydarab, bajszos férje is, leült mellé, felnézett a váróterem falára kirakott százezer cuki babafotóra, és azt kérdezte a feleségétől: "Ezekből lehet választani?".

Bár megint nagy sietség volt, az UH után azért megkérdeztem az orvostól, hogy hány stimulált ciklust csinálunk? Mire ő: "Mennyit szeretne?" Persze, klassz dolog, ha a beteget is bevonják a döntéshozatalba, de én azt úgy képzelem el, hogy az orvos igen alaposan elmagyarázza minden szóba jöhető verziónak az előnyét és hátrányát, majd ezután teszi fel a kérdést, hogy melyiket választom. Mittudomén, mennyit szeretnék, basszus. A sima stimulált ciklus után inszemináció jön, azzal nincs problémám, csinálhatjuk, de vajon kellene sürgetnem? Lehet, hogy kellene. Az inszemináció során egy kis csövön beleteszik a lecentrifugált hímivarsejteket a méhbe, ez pedig azért jó (most olvastam az interneten, nem az orvos mondta. Az orvos még azt sem mondta, hogy egyáltalán létezik inszemináció), tehát azért jó, mert a méhnyakban van nyákdugó, és azon nehéz átjutni a spermiumoknak, sőt, néha a nyákdugó spermium ellenes antitesteket is tartalmaz, és akkor ott fennakadnak és meghalnak. Az inszeminációval ez az akadály elhárul.

Szóval visszakérdeztem, hogy "Mennyit szoktak csinálni?" Azt mondta, 35 éves kor alatt 6 ciklus a szokás, de én már 34 vagyok, és ez nincs kőbe vésve. Hamarosan viszont petevezeték átjárhatósági vizsgálatot is kell majd csinálni. Erről már nem kezdtem el faggatni, mivel már így is legalább 10 mondatot beszéltünk. Majd visszatérünk rá, úgyis csak akkor kell, ha ebben a hónapban nem esem teherbe.

Kezembe nyomott egy rakás receptet meg beutalót, jövő szerdán kell UH-ra és vérvételre mennem, ahol megnézik, jól megstimulálódtam-e. Hát, én nem vagyok egy ilyen lenruhás természetközeli ősanya, de azért ennél egy fokkal, hogy is mondjam, romantikusabbnak terveztem a babavárást. Bár egyrészt klassz, hogy már itt tart az orvostudomány, másrészt viszont eléggé lelombozó maga a procedúra. Az egyik barátnőm tegnap este mesélte a kocsmában, hogy ő is szedett egy darabig Clostibegytet, de most úgy döntött, hogy, idézem, "a nemi szervem mostantól kizárólag az enyém és egyedül a férjemnek vagyok hajlandó odaadni". Nagyon tetszett nekem, amit mondott. Bár én nem vagyok szégyenlős, de mégis van valami kellemetlen abban a gondolatban, hogy mindenféle vadidegen dokik ultrahangfejeket dugdosnak a hüvelyembe havonta kétszer, miközben hormonokkal nyomatnak. És még egyszer mondom, nem arról van szó, hogy ne bíznék az orvostudományban, mert bízom bennük, betartom, amit mondanak, de attól még ez rossz érzés. Tamko-nál olvastam, hogy ott kötelező pszichológushoz járnod a lombik előtt, ezzel egyet tudok érteni.