Ott tartunk, hogy tegnap beadtam magamnak a tüszőérlelő injekciót (Fostimon)*, ma pedig mentem vérvételre és UH-ra, ahol megnézik a tüsző(k) állapotát. Levették a vért, utána némi várakozás, aztán megjött az orvos, aki egyből két, egymástól egy ajtóval elválasztott rendelőben kezdett el szimultán rendelni, úgy, hogy az egyikben valakit vizsgált, addig a másikban egy másik nő öltözött vagy vetkőzött. Én bevallom őszintén, hogy a jó logisztika mindenek felett le tud nyűgözni, és ez az volt.
Szóval ránézett az UH képernyőre, és azt mondta, tök lelkesen: "Bal lesz, jó?" Merthogy ott van egy szép tüszőm. Klassz. Persze, jobban örültem volna kettőnek, kétpetéjű ikreket szeretnék, de tudom, hogy az sokkal több egészségi kockázattal jár mind az anyára, mind a gyerekekre nézve, meg a nevelésük is 2x akkora teher, mint egy gyerek, szóval egynek is nagyon örülnék.
Kaptam egy papírt, hogy mikor kell beadatni a tüszőrepesztő injekciót (Choragon), és felvilágosítást, hogy mikor kerüljön sor az otthoni együttlétre. Az injekció szombatra esik, amikor nem rendel a háziorvos, de megkérdeztem az asszisztensnőt és azt mondta, délelőtt beadják ők, ha meg délután kell, akkor a szülőszobán bármikor beadják. Nekem reggel 8-kor kell beadatnom, pedig nagyon szívesen bementem volna a szülőszobára és kicsit körülnéztem volna ott, végülis, oda készülök és még sose voltam. Nem mintha nem lenne mindegy: azt tudom hallomásból, hogy rendezett, tiszta, normális hely, végülis ennyi a lényeg, nem vágyom jakuzzira.
*Amúgy itt van egy kiváló oktatóvideó arról, hogy hogyan kell beadni magadnak a Fostimont. Bár franciául van (asszem. vagy más hasonló nyelven, amit nem tudok), de így is nagyon érthető és követhető, hogyan kell feloldani a porampullát, stb. Valaki igazán feliratozhatná magyarul.
Utolsó kommentek