Voltam varratszedésen, hát ez mennyire hangzik öregasszonyosan? El is mondtam mindenkinek, akivel csak beszéltem, hogy "varratszedésre megyek", kedveskéim. A jóképű fiatalember (amelyik operált) figyelmeztetett, hogy a köldökből való kiszedés a legkellemetlenebb, majd 15 másodperc alatt kiszedte az összeset. Elmondta, hogy ugyan a meddőség okát nem találtuk meg, de valami ismeretlen oknál fogva csomó betege az ilyen műtét után mindjárt teherbe is esik, úgyhogy otthon próbálkozzunk. Adtam neki egy kétszemélyes vacsira elegendő étteremutalványt a város második legjobb japán éttermébe (szerintem) (mert az első legjobb-ban nincs utalványuk és semmiféle ötletük nem volt arra, hogyan oldhatnánk meg vacsora ajándékozását, pedig én nagyon kitartó voltam, de kiváló üzleti érzékkel leráztak). Azért ezt, mert ezt találtam ki. Persze, nem akarta elfogadni HALÁL KOMOLYAN, nem csak tette az agyát, hogy "jaj, ugyan nem kellett volna", hanem tényleg nem akarta elfogadni, hosszasan rá kellett beszélnem. Még azt is kellett mondanom, hogy "na, légysziiii". A nővéreknek meg vettem némi kávét, teát meg rágcsát, szemlátomást nagyon örültek.

Most mit csináljak, én imádok vásárolni, másoknak vásárolni is imádok, ajándékot adni is imádok, engem jelen esetben nem érdekel ez a hálapénz körüli etikai vita, tökre örülök, hogy ilyen simán ment, életben maradtam, icikepicike hegek vannak csak a hasamon, vigyáztak rá, kedvesek voltak, még jó, hogy veszek valamit.