Utolsó kommentek

  • GYÖNGYÖS: Kedves Ellie! Most volt pár napja egy ugyan ilyen ,műtétem. Szeretném veled felvenni a kapcsolatot mert kérdéseim lennének. Üdvözlettel: Gyöngyyös (2017.05.14. 21:20) Aneszteziológia konzílium
  • Klaudia Mácsodi: Kedves Ellie! Előző héten elolvastam vagy 5 ször ezt a részt a blogodban.(nem azért mert elsőre nem értettem,csak azért hogy részletesen odafigyeljek mindenre).engem hétfőn műtöttek ...sok mindent m... (2013.06.12. 12:04) Műtét, ami nem volt olyan vészes
  • Tamko: nahát, saját eredeti blogod is van? (2012.10.21. 17:22) Váratlan fordulat
  • Ellie Arroway: Szia Popi, drukkolok neked :) nem lesz, mert visszamentem a saját eredeti blogomra, ha írsz egy emailt, megmondom, mi az :)) dreleanorarroway@gmail.com (2012.10.18. 19:11) Váratlan fordulat
  • Popi75: Csak érdeklődni szeretnék, hogy lesz.e blog a hányós részről? :) (2012.10.17. 10:59) Váratlan fordulat
  • Utolsó 20

Műtét, ami nem volt olyan vészes

2012.07.01. 18:46 - Ellie Arroway

Címkék: műtét endometriózis laparoszkópia petevezeték átjárhatóság méhtükrözés

Úgy volt, hogy csütörtökön bementem a kórházba halál idegesen, mert meg fognak műteni és jaj. Délre kellett mennem. Felmentem az osztályra, ahol a nővérek elmagyarázták, hogy most először le kell mennem az ambulanciára, ott beadni a papírjaimat, utána ott ki fog kérdezni egy nővér, aki kitölt további papírokat, azokkal át kell mennem a betegfelvételi irodára, ott még kérdeznek dolgokat és adnak papírokat, és utána azokkal a papírokkal jöjjek vissza. Esküszöm, ez volt a legnehezebb rész, az ambulancián épphogycsak odébb nem rúgtak és várakoztattak egy csomót, de végül sikeresen felkerültem az osztályra a megfelelő papírokkal.

Itt kikérdezett a korábbi betegségeimről és megírta a kórlapomat egy kedves, intelligens, megbízható, szép arcú és jó alakú nőgyógyászlány, akiről nem azért írok össze mindenféle csodálatos dolgot, mert olvassa a blogomat, hanem amúgy is jókat írnék. Kicsit nehézkessé tette a folyamatot, hogy az épületen kívül útfelújítás vagy építkezés folyt és kb egymás szavát sem lehetett hallani a fúrástól. Ezután a nővérek is kikérdeztek, elmondták, hogy ebédre még gyorsan ehetek valamit, de délután négy után már nem ehetek, akkor kapok egy beöntést, utána már csak folyadékot ihatok éjfélig, de éjfél után már azt sem. A kávé nem folyadéknak számít, ezért azt is csak délután négyig ihatok. Gyorsan pánikba is estem és elrohantam a büfébe és ittam kávét meg ettem egy islert meg vettem egy jeges teát vacsorára. Négykor kaptam beöntést, amit még sose kaptam addig, és mindenki azt mondta, hogy rettenetes meg fájdalmas, de egyáltalán semennyire sem volt fájdalmas, csak egy kicsit kellemetlen volt. Mondjuk, hogy legyen összehasonlítása alapunk: tízes skálán 4/10 értékben volt kellemetlen, ahol az 1 az, amikor nagyon szomjas vagy, de nem tudod letekerni az üdítős üveg kupakját, és a 10 az, amikor a fogorvos azt mondja, hogy "nem fog fájni, csak kicsit kellemetlen lesz" és utána másfél óra hosszat ütvefúróval nyomatja a szádban. Emellett kaptam fertőtlenítős folyékony szappant, amivel mosakodjak meg, valamint egy borotvát, hogy borotváljam le a punciszőrömet teljesen, ha nem megy, szóljak és segítenek. Elboldogultam segítség nélkül. Ja, és adtak egy gépelt listát, hogy mit készítsek össze egy táskában az intenzívre, mert a műtét után még valamennyi ideig ott fognak tárolni és hogy legyen nálam. Összekészítettem. Ezután a szobában kiolvastam mindkét könyvet, amit hoztam, szenvedtem az éhségtől, az egyik nővér felajánlotta, hogy eszik valami finomat helyettem is, estére kaptam egy véralvadásgátló injekciót a karomba és egy 0.5 mg-os Frontint (=Xanax) a számba és azzal szépen aludtam.

Másnap felébresztettek fél hatkor, megmérték a lázamat, adtak még egy 0.5-ös Frontint, meg egy kórházi hálóinget, hogy abba öltözzek át. Azt hiszem, hogy máskor is, főleg zsúfoltabb hétköznapokon be kellene vezetnem ezt, hogy a reggeli kávé helyett egy Frontint tolok, mert sokkal nyugodtabb voltam, mint amit a helyzet megkívánt volna, és ez a hozzáállás a munkahelyemen is hasznos lenne időnként. Jött egy műtősfiú, elkísért az intenzívre, ott letette az összekészített táskámat, majd továbbkísért a műtőbe, felsegítettek egy a nőgyógyászati vizsgálószékre emlékeztető asztalra, zöld lepedőkkel körbeterítgettek, majd az anesztes csaj mondta, hogy mindjárt el fog altatni és gondoljak valami jóra, hogy majd szépet álmodtak. Mondjuk, gondoljak csecsemőkre, fiúra vagy lányra akarok-e gondolni? Megegyeztünk, hogy most leánycsecsemőre gondolok, majd elaludtam. Természetesen miről álmodtam, a munkahelyemről.

Utána felébredtem arra, hogy valaki kérdezi, hogy ébren vagyok-e, mondtam neki, hogy "nagyjából", és aludtam tovább. Ezalatt néha felébredtem és észleltem, hogy az intenzíven vagyok, infúziókat cserélgetnek a karomon, láttam, hogy 11 óra van, aztán dél, kicsit vacogott a fogam, de nem fáztam, úgyhogy gondolkodtam, hogy vajon mért vacog, de nem volt ijesztő, aztán elmúlt. Aztán hallottam, hogy arról megy a vita az intenzíves nővérek meg valakik között, hogy hány üres ágy van és minket mai műtéteseket most akkor meddig figyeljenek meg itt az intenzíven. Ezután odajött egy nővér, hogy akkor próbáljunk meg felülni, jó az megy, akkor próbáljunk meg a csapig eljönni és ott mosakodni, jó, az is megy, eközben kivett belőlem egy katétert, akkor visszakísér a kórtermembe. Visszakísért, azt mondta, igyak sok folyadékot és sokat sétáljak, átöltöztem a saját hálóingembe, és aludtam még egy kicsit. Ez olyan délután 1-2 körül volt. Délután négykor már a büfében kávéztam, de mondjuk ez kevésbé a hősiességemnek tudható be, mint inkább a koffeinaddikcióm súlyosságának. Azt mondták, délután még csak lájtos dolgokat egyek, ezért ettem két db kekszet és egy db marcipános csokit.

Este kaptam két zsömlét meg egy véralvadásgátló injekciót, meg bejött az operáló orvosom, aki ügyeletes volt, és elmondta, mit találtak: egy másfél centis miómát, ami semmit nem okoz és nincs köze a meddőséghez, de ha már ott voltak, kivették, nehogy megnőjön később, és 1. stádiumú azaz picike endometriózisokat, ami ilyen mennyiségben ismét csak nem okoz meddőséget, vagyis egyes iskolák szerint meg a pici is okoz, mert citokinek termelődését serkenti, mindenesetre megégették őket, úgyhogy már nincsenek ott. A petevezetékeim csodálatosan átjárhatóak, szóval összességében nem találtak semmi durva, meddőséget okozó dolgot, de amit találtak, azt megoldották a biztonság kedvéért.

Először azt mondták, hogy szombaton hazamehetek, aztán azt, hogy nem, mert csak diagnosztikus laparoszkópia után engednek haza másnap, ha beavatkozás is volt, akkor csak harmadnap, azaz vasárnap, mert ha van valami szövódmény, akkor jobb, ha itt vagyok, aztán azt mondták, hogy na jó, mégis hazaengednek szombaton. Elmondták, mit kell csinálni a hasamon lévő 4 db ragtapasszal: kb. ha akarom, levehetem, illetve zuhanyozhatok és aközben lejöhet, akkor mosogassam meg kis Betadinos vízzel, és pár nap múlva meg kenegessem Contractubex-szel, és kedden jöjjek vissza varratszedésre. Azt is mondták, hogy még egy hétig ne sportoljak, illetve egy másik orvos szerint négy hétig ne sportoljak, de biztosan különböző intenzitású sportra gondoltak, meg hogy semmiképp ne menjek vízbe fürdeni, mármint olyan vízbe, amibe belemerülök és ázok benne, mert zuhanyozni lehet.

Úgyhogy szombaton bejött a férjem, hazahozott taxival, itthon tengtem-lengtem, ittam rengeteg folyadékot, zuhanyoztam, meg fájt a vállam, mindkettő, amiről olvastam, hogy laparoszkópia után fáj az ember válla a széndioxidtól, amivel felfújták a hasat, mondjuk nem tudom, mért pont a váll, de mindegy, fájt is. Vettem be rá Algoflexet. Azt hittem, sokkal durvább, fájdalmasabb és kellemetlenebb lesz ez az egész, mint amilyen valójában volt.

Végülis nekem laparoszkópiát csináltak, ami magyarul hastükrözés, és azt jelenti, hogy hasba szúrnak egy vagy több eszközzel, széndioxidot fújnak a hasadba és egy kis lámpát is bedugnak, és megszemlélik a belső szerveidet, és ha látnak valami teendőt, akkor további lyukakon további kis eszközöket dugnak be és azzal megszerelik; illetve meddőség esetén még festéket is átáramoltatnak a petevezetékeken és nézik, hogy szépen átmegy-e. Ilyenkor kívülről látszik a méh és a petevezetékek, petefészkek. Valamint ha már ott vagyunk alapon hiszteroszkópiát is csináltak nekem, ami méhtükrözés, ami meg azt jelenti, hogy a méhszájon át a méh belsejébe dugnak bele egy kis műszert és azzal körülnéznek, hogy van-e ott valami. A laparoszkópiával összenövéseket és endometriózist lehet észrevenni és megoldani, a hiszteroszkópiával pedig pl. ha septum (egy plusz redő) van a méhben vagy bármi egyéb, ami megakadályozhatja a beágyazódást, ezt lehet észrevenni és megoldani. Úgyhogy nagyon örülök, hogy túl vagyok ezeken és kiváló reproduktív szervekkel rendelkezem és erről papírom is van. Most egy hónapig tudtommal nem ajánlatos közösülni, augusztusban pedig zárva van a meddőségi ambulancia, ahova járok, úgyhogy nekem az a tervem, hogy augusztusban a klasszikus módszerekkel fogunk a kisded létrehozásán munkálkodni, és ha az nem jön be, akkor szeptembertől vagy októbertől inszeminációk lesznek (azért vagy-vagy, mert szeptemberben elutazom egy hétre és akkor lehet, hogy pont nem fér bele egy inszemináció, de lehet, hogy igen.)

A bejegyzés trackback címe:

https://gyereketakarok.blog.hu/api/trackback/id/tr174622490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tamko · http://altatnietetni.blogspot.com/ 2012.07.01. 20:11:43

Húha! Azért ez komoly műtétnek tűnik. Örülök, hogy nincs semmi komolyab bajod - de akkor a meddőség okát gondolom továbbra sem lehet tudni. Hajrá augusztus!!

Heniiii 2012.09.13. 22:56:29

kedves Ellie! a neten a laparoszkópiás műtéti tapasztalatokra keresvén találtam a blogodra, és amellett, hogy a műtétről írtak az eddig olvasottak közül a legszilárdabb tapasztalat-leírást tükrözik, ami most 3 nappal a műtétem előtt nagyon megnyugtató, tovább olvasván előző bejegyzéseiden is jót derültem, mennyire ugyanazon fázisok, érzések és helyek szerepelnek benne... A „büszkeségeink” falnál ültem ma, holnap is :) Ha nem vagyok indiszkrét, mi az oka, hogy július óta nem írtál? A szabadságról visszajöttek az orvosok, asszisztensek is, te belekezdtél azóta újabb stimulációba?

Ellie Arroway 2012.09.14. 09:58:26

Szia, mert holnap elutazom két hétre, és így a szeptemberbe nem fért volna bele úgysem semmilyen beavatkozás, szóval nekem még tart a szünet. Remélem, jól sikerül a laparod, nekem a legrosszabb az egészben az éhezés volt :)

Klaudia Mácsodi 2013.06.12. 12:04:09

Kedves Ellie! Előző héten elolvastam vagy 5 ször ezt a részt a blogodban.(nem azért mert elsőre nem értettem,csak azért hogy részletesen odafigyeljek mindenre).engem hétfőn műtöttek ...sok mindent megtudtam tőled,nagyon jól és részletesen megfogalmaztál mindent. Bár nekem nem igy volt teljesen nem kaptam beöntést,és katétert sem,és délben műtöttek,2 körül ébredtem fel,na mikor kinyitottam a szememet akkor kegyetlenül fájt a hasam,azt le sem tudom írni mennyire..de utánna már nem volt vészes..most már a válam is fáj,na meg a varrat egy kicsi...
köszönjük a blogot,és a részletes leírást...üdv.


süti beállítások módosítása