Ja és azt elfelejtettem írni, hogy a múltkor összefutottam egy kolléganőmmel az orvosnál, volt is nagy "hát te mit csinálsz itt?"-ezés. Én egyből megmondtam, hogy otthoni együttlétes stimulált ciklusokban utazom, úgyhogy erre ő is elmesélte az endometriózisát. Mondjuk szerintem eddig is mindenki tudta a munkahelyemen, hogy ide járok, meg még azt is, hogy hányadik ciklusnapon vagyok és mennyi a prolaktin szintem, mivel elképesztően pletykás banda. És ha nincs rólad elég infó, akkor kitalálják maguk, és az általában rosszabb, úgyhogy nagyon nem titkolóztam. A legelején, mondjuk egy éve még volt bennem valami ilyesmi, hogy szégyellem, hogy egy meddő nő vagyok és nehogy megtudják, de aztán amikor elkezdtünk járni ide az ambulanciára, sorban kiderült, hogy ja, a fél ismeretségi körömnek valamilyen félig vagy egészen mesterséges úton lett gyereke. Meg olvastam egy pár blogot is a témában, és azok is segítettek, hogy rájöjjek, hogy ez olyannyira nem ciki, hogy emberek blogot írnak róla, úgyhogy részben ezért is határoztam el, hogy én is fogok. Persze, magamnak is, de a sok neten keresgélő nőnek is, akik még ott tartanak, hogy titkolni kellene.
Persze, csak a szám jár, nem árultam el senkinek ezt a blogot, csak a férjemnek, és neki is csak azért, hogy ha véletlenül megtalálja, ne utólag kelljen mentegetőznöm.
Utolsó kommentek