Szóval elmentem a 8. ciklusnapon UH-ra meg vérvételre, ahogy mondták. Szerencsésen keveset kellett várni, fél perc alatt levették a vért, hamar (= fél óra múlva) behívtak ultrahangra, ahol is a doki megmutatta, hogy egy tüszőm van, jobb oldalon. Mindjárt csalódott is lettem, mert az előző hónapban kettő volt, és a barátnőmnek meg három volt, és mi az, hogy csak egy, de aztán megbeszéltem magammal, hogy egy is pont elég, és az ikerterhességeknél egy csomó betegség meg komplikáció kockázata nagyobb, úgyhogy direkt jó. Kaptam egy újabb receptet, ami a tüszőérlelő injekció, ilyet nem kaptam múlt hónapban, csak ebben, fogalmam sincs, miért. A barátnőm, aki kb. ugyanezt a programot csinálja, az első stimulált hónapjában kapott két szurit és szedett napi 2 Clostilbegytet, és a másodikban egyet és egyet, én meg pont fordítva. Ebből gondolom, hogy biztos a vérvételek eredményeihez igazítják. Persze, nekünk nem mondják el, mert minek. Jó, tudom, hogy igazából azért nem mondják el, mert ha mindenkinek mindig mindent elmondanának, akkor nem tudnának napi kétszáz nőt megnézni az ambulancián és feleannyi gyerek születne, de attól még azért néha bosszantó.

Kaptam két papírt is, hogy mikor kell megkapnom a tüszőérlelő és a tüszőrepesztő injekciókat. Rögtön rápillantottam a papírra, és láttam, hogy a tüszőérlelő az egyrészt bőr alá adandó injekció, másrészt aznap reggel kell beadnom, amikor hajnalban külföldre repülök, úgyhogy megkérdeztem a dokitól, ezt beadhatom magamnak? Mert a bőr alá adandó injekciókat maguknak szokták adogatni az emberek, és hajnali fél négykor nem biztos, hogy a háziorvosi ügyeletre akarok rohangálni, ha egyáltalán beadnák ott, lehet, hogy nem is. Azt mondja: "Persze, ezt mindenki magának adja, viszlát!". Úgyhogy kiváltottam a gyógyszertárban, megkérdeztem, van-e a dobozban eszköz, amivel az ember beadja magának, mondták, nincs, de vehetek külön, vettem hozzá külön tűt meg fecskendőt, majd hazamentem, elolvastam a mellékelt igen részletes manuált, és annak alapján a megfelelő időpontban beadtam magamnak. Még sose adtam magamnak injekciót, úgyhogy kicsit tartottam tőle, dehát nem nagyon volt más választásom. Mondjuk, de, az, hogy kirángatom a férjemet az ágyából hajnali fél négykor és beadatom vele. Mindegy, beadtam, nem volt semmi mellékhatása vagy szövődménye, igazából sima ügy, egyáltalán nem gáz, sokkal ijesztőbbnek hangzik, mint amilyen valójában, szóval mindenkinek javaslom, hogy ne ijedezzen, hanem teljes nyugalommal szúrja meg magát, több százezer cukorbeteg ezt teszi napi háromszor, a heroinisták meg intravénásan is, szóval nem ügy.

De azért megmondom őszintén, hogy csodálkoztam, mert nincs az a rész, amikor a nővér vagy valaki elmagyarázza, hogyan kell beadni magadnak? Megmutatja? Megtanítja? Komolyan. Mondjuk, lehet, hogy ha odamentem volna utána a nővérhez és megkértem volna, akkor elmagyarázta volna, ezt nem tudhatjuk.

Egy dolgot igen alaposan és többször, hangsúlyozva elismételt nekem az orvos, hogy melyik nap kerüljön sor az Otthoni Együttlétre, és melyik nap adassam be a tüszőrepesztő injekciót (azt szerintem nem adhatja magának az ember, mivel nem bőr alá, hanem izomba kell). Ez most van, vagyis szombaton együttlét, vasárnap szuri, hétfőn együttlét, aztán két napot dolgozom, reménykedjünk, hogy nem lesz nagyon stresszes. Egyrészt ugyanis meggyőződésem, hogy a stressz gátolja a beágyazódást, másrészt meg olvastam is ezt valahol.