Tehát elmentünk az orvoshoz. 2011 nyarán. Rutinosan egyből meddőségi szakrendelésre mentünk, mert a sima nőgyógyászok nem túl aktívak ezen a téren, cipőt cipőboltból, meg egyébként is, itt vannak az érvek.

A meddőségi szakrendelések közül TB-finanszírozottat választottunk, mert nem vagyunk milliomosok. Telefonon adtak időpontot százezer évvel későbbre. Tök emlékszem, amikor először mentünk: együtt kell menni férjnek és feleségnek, és a férjemnek aznap egy csomó dolga volt, a rendelésről nem haza jött velem, hanem valahova vidékre ment dolgozni. Mondták, hogy hozzuk el a férjem korábbi leleteit (egyszer megszámláltatta a spermiumait és elég db volt), de elfelejtette elhozni ezt a papírt. Szóval úgy jött, hogy ő siet, és papír sincs nála.

A váróterem tele van képekkel, amin az itt született kisbabák fotója szerepel, "büszkeségeink" felirattal. De több száz kis csecsemő, nyomik meg édik is. Sok fotón ikrek vannak, a lombik növeli az ikerterhesség esélyét. Egyszer, úgy kb tíz évvel ezelőtt egészen más (üzleti) okból kifolyólag már jártam ebben a váróteremben, akkor is kint voltak  akisbabák (pár százzal kevesebb, de még úgy is sok), és akkor azt gondoltam, milyen aranyos ötlet, biztos lelkesíti a meddő nőket a sok siker. Hát nem. Most, hogy meddő nőként ültem ott a sok szomorú, meddő nő között, rettenetes volt a kisbabákat nézegetni. És mindenhol ott voltak, minden falfelületen cuki kisbabák, mert másoknak sikerült. Mi meg itt ülünk meddően és várjuk, hogy megjelenjen a mi sorszámunk a rendelőajtó felett. Rettenetes. Valaki szólhatna nekik, hogy szedjék le a kisbabákat és tegyenek ki inkább, mittudomén. Cicát, pálmafát, semmit.

Amíg vártunk az orvosra, ki kellett tölteni egy papírt, amin fel kellett sorolni az összes múltbeli nőgyógyászati betegséget, ciklusrendellenességeket, anyám meddő volt-e, stb. Ezen a ponton rájöttem, hogy nekem semmi bajom nincsen, az összes kérdésre nem a válasz, és teljesen egészséges vagyok, akkor meg minek kellett idejönni a sok, szomorú meddő nő közé, akik szomorúan üldögélnek a kisbabák alatt, és biztos mindegyiknek policisztás ovárium szindrómája van, vagy elzáródott petevezetéke, vagy mittudomén mi.

Jó, bementünk, ott elmondta a doki, hogy milyen vizsgálatokra kell jönni első körben: a férjnek andrológiai vizsgálatra és további spermaszámlálásokra, asszem egy hét különbséggel két független helyre (??? bármilyen más laborleletből elég, ha egy helyről hozod, de a spermium, az olyan, hogy ellentétben a vörösvértesttel, két független kutatóhely kell, hogy igazolja a darabszámukat?). Az andrológiai kivizsgálás az, hogy egy orvos megtapogatja a herédet, megnézegeti, esetleg meg is ultrahangozza, valamint ki kell verni egy pohárba. A különböző vizsgálóhelyek különbözhetnek abban, hogy üvegajtó választ-e el a folyosótól, miközben vered, vannak-e ragacsos, szakadt múlt századi szexújságok, illetve az egyik helyen csinálhattad otthon is, ha megígérted, hogy fél óra alatt beérsz vele a laborba. Erről többet nem tudok mondani, mivel a férjem csak ennyit mesélt. Különösebben nem tűnt úgy, hogy megviselné a dolog. Persze, mivel TB-támogatottan nyomjuk,  minden időpontra százezer évet kell várni, ezért csak szeptemberre készült el a két független lelettel.

Ezalatt én kihasználtam az időt mindenféle másra. Elküldtek alaphormon vizsgálatra, az azt jelenti, hogy vért vesznek a 3., 19., 21. és 23. ciklusnapon, és nézik benne a prolaktin, ösztrogén, progeszteron, meg néha LH és FHS hormon szinteket. Itt elég jól elmagyarázza a 2. sz. válaszadó, mi mikor jó, de lehet, hogy majd később még én is szentelek ennek egy bejegyzést. Az alaphormon vizsgálatot követően felhívtam a rendelőt, hogy na mi jött ki, erre közölték, hogy csak akkor mondhatják meg, ha már a férjem is túl van a két független számláláson. Mondom, de basszus, nem mondhatnák meg azért addig is? Nem. Amúgy is mindenki elment szabira nyáron, és hat hétre bezárt a rendelő. Ezelőtt még azért protekciósan megtudakoltam legalább a prolaktin szintemet (a többit nem lehetett), amiről kiderült, hogy picit magas: 1,39-24,2 ng/ml a normálérték, és az enyém 31 ng/ml. Ez nem drámai, van, akinek több száz, de azért basszus, mégsem vagyok tankönyvileg tökéletesen egészséges. Ekkor eldöntöttem, hogy amíg az orvosok szabin vannak, tök jó, legalább kipróbálgatom az interneten fellelhető népi gyógymódokat.